SW Történelem I. 2.

AZ ELŐZMÉNYEK (1973-IG)

2.: A THX 1138

--

A film eredeti előzetese

George Lucas legelső nagyjátékfilmje, a THX 1138 (1971), az American Zoetrope stúdiónak is az első saját készítésű produkciója volt, bár a társalapító Francis Ford Coppola Az esőemberek című drámája is már a cég neve alatt jelent meg két évvel korábban. Az elvont science fiction-alkotás forgatókönyvére Coppola biztosította a szerződést a Warner Brothers-nél, bár kis gondot okozott, hogy nem sokkal ezután a stúdióóriást eladták a régi tulajdonosai; Coppolának személyesen kellett elmenni, és rátukmálni az új fejesekre a THX-et, amit azok végül el is fogadtak – ám valójában halvány fogalmuk sem volt, hogy pontosan mire is bólintottak rá.

Lucas mindenesetre örült, hogy végre saját mozit forgathat, és 1967-es díjnyertes rövidfilmjének, az Electronic Labyrinth: THX 1138 4EB-nek az ötletét fejlesztette tovább a célra (bár megemlítendő, hogy az meg Matthew Robbins forgatókönyvíró elgondolása alapján készült annak idején, bár a nevét nem tüntették fel a stáblistán). A film története a meghatározhatatlanul távoli jövőben játszódik, és egy disztópikus világot mutat be egy földalatti városban, ahol az elnyomó hatalom teljes kontroll alatt tartja a társadalmat technikai eszközei (kamerák, drogok, android rendőrök, stb.) segítségével; mindenféle érzelem tiltott, az embereket mesterségesen, lombikokban tenyésztik, és a gyermekek nem nevet, hanem számot kapnak születésükkor. A címszereplő THX 1138 (akit Robert Duvall játszik) egy android-gyárban robotol, és érzi, hogy valami nincs rendben a rendszerrel, ám csak akkor ébred rá igazán e steril és hatékonyság-centrikus világ reménytelenségére, mikor lakótársa, az érte epekedő LUH 3417 (Maggie McOmie) szabotálja a napi drogadagját. A két elveszett lélek egymásba szeret, és ketten megpróbálnak kitörni a felszínre.

 Lucas a san franciscói filmiparról és a THX 1138 készítéséről

A fő- és mellékszereplők mindegyike lenyírt hajjal szerepel a filmben, kopaszon avagy majdnem kopaszon, érzékeltetendő az ábrázolt világ embertelenségét. Marketing-fogásként az alkotók felvették, ahogy a színészek lenyírták a hajukat, általában valamilyen megdöbbentő helyszínen (Duvall például egy baseball-stadion lelátóján, a női főszereplő McOmie pedig a san fransiscói Szépművészetek Palotája előtt vált meg a sörényétől), majd összeállítottak egy promóciós rövidfilmet Bald – The Making of THX 1138 (kb. Kopaszon – Így készült a THX 1138) címen. A nyolcperces reklámba bevágtak egy-két snittet a forgatásról, valamint Lucasról és Coppoláról, ahogyan éppen a sci-firől és általában a filmkészítésről beszélgetnek. Lucas megemlíti többek között a „used future”, vagyis „elhasznált jövő” koncepcióját, ami lényegében azon alapul, hogy bár a film a jövőben játszódik, a kellékek és díszletek koptatott, elnyűtt hatást keltenek. A klasszikus nagy sci-fik jövőképei általában csupa csillogó és patyolat-tiszta felületekből álltak, Lucas azonban hitelesebbé akarta tenni a műfajt azzal, hogy úgy ábrázolja a fantasztikus környezetet, mintha abban tényleg hosszú ideje emberek élnének. Ez az ötlet tehát már megjelenik a THX esetében is, igazából azonban majd csak a Star Wars (és az azt követő fantasztikus filmek) látványvilágát fogja alapvetően meghatározni.

Egy kétperces ízelítő a Bald c. rövidfilmből; a teljes film megtekinthető itt

A film forgatása 1969 szeptemberétől november közepéig tartott, és kizárólag San Fransisco környékére koncentrálódott (Marin County, Berkeley, Oakland, San Fransisco Nemzetközi Repülőtér, stb.). A vágást maga Lucas végezte, amivel 1970 közepére végzett. Mikor kész lett, Coppolával együtt elvitték a filmet, néhány másik készülőben lévő Zoetrope-produkció koncepciójával egyetemben, a nagyobb stúdió öltönyöseinek – ám azok csak most jöttek rá, hogy mit is finanszíroztak eddig, és nagyon nem erre számítottak. A THX újravágására kényszerítették Lucast, aminek következtében öt perccel meg kellett csonkítania a saját alkotását, sőt, a dolog odáig fajult, hogy a stúdióóriás visszavásároltatta Coppolával az összes forgatókönyvet, amin a Zoetrope a megbízásukból dolgozott. A később Lucasék által csak „Black Thursday” („Fekete Csütörtök”) néven emlegetett nap majdnem csődbe döntötte a fiatal céget, és arra kényszerítette a hirtelen 350 000 dolláros adóssággal küszködő Coppolát, hogy nagy vonakodva elvállaljon egy megbízást egy gengszteres regényadaptáció rendezéséről… ami később a Keresztapa címen vált híressé és kasszasikerré (The Godfather, 1972). Lucas pedig, mivel úgy tűnt, hogy a Zoetrope-nak befellegzett, viszont szerette volna megvalósítani a saját terveit, nem sokkal a THX kiadása után, 1971-ben megalapította a saját produkciós cégét, Lucasfilm Limited (vagyis Lucasfilm Ltd.) néven. Nem lett teljesen igaza, mivel a Zoetrope Coppola sikerei és felívelő karrierje révén képes volt felállni a csődhelyzetből, és a mai napig működik – igaz, most már a Coppola-klán filmes tagjainak (Francis Ford és két gyermeke, Sofia és Roman) családi vállalkozásaként.

Lucas Coppoláról és a Lucasfilm alapításáról

A THX 1138 1971. március 11-én került kiadásra, kevés moziban, visszafogott marketing mellett, és nem aratott túlzott közönségsikert. Szakmai körökben azonban feltette Lucas nevét a térképre, ami aztán hamarosan újabb lehetőségekhez vezetett, ráadásul az azóta eltelt évek alatt kultuszfilmmé nőtte ki magát bizonyos körökben. Később, mikor a Star Wars sikerei nyomán kellő függetlenségre és befolyásra tett szert, Lucas visszatért ehhez a filmhez, és arra kényszerítette a Warnert, hogy engedélyezze annak visszaállítását az eredeti, 1970-es állapotába; ez a verzió végül 1977-ben kerül a mozikba. A 2004-es DVD-kiadásnál aztán Lucas megint belenyúlt szeretett első filmjébe; hasonlóan a klasszikus SW-trilógia 1997-es Felújított változataihoz, most a THX egyes mozzanatait álmodta újra CGI-eszközökkel, és két perccel még megtoldotta a játékidőt eddig nem látott jelenetekkel. Az eredmény kicsit felemás lett, hiszen a régebbi és kisebb költségvetésű filmben jobban elütnek az eredeti és az új elemek, mint az SW-nél, de az ellenkezés a kisebb rajongótábor miatt korántsem volt olyan hangos.

Az új változat DVD-kiadásának előzetese

Coppola mindenben támogatta Lucast a THX megvalósításában, forgatás alatt azonban egyik beszélgetésük alkalmával egy kihívást intézett a barátjához: képes-e vajon elvont sci-fik mellett sikeres közönségfilmeket is készíteni? Lucas elfogadta a kihívást, és megírta önéletrajzi ihletésű történetének első vázlatait négy modestói fiatal felnőtté válásáról a hatvanas évek elején – a későbbi American Graffiti első változatát. Eleinte a projekt csak mellékvágányon futott, hiszen Lucas, Spielberg és Milnius a vietnámi háborús filmet remélte következőnek megvalósítani, ám a Warner a THX utómunkálatai alatt ugyebár kiszállt ezen terv mögül is, így az újabb halasztásra került. Így esett, hogy a végül Graffiti állt következőnek Lucas figyelmének fókuszpontjába – mely filmre a következő posztban térek majd ki.

Mielőtt azonban továbblépünk a THX-ről, érdemes egy kicsit visszatekinteni a film címére (és következésképp a főszereplő nevére). Nem tudni pontosan, a „THX 1138” betű- és számkombináció honnan ered; az egyik elmélet szerint Lucas san fransisco-beli lakásának telefonszáma adta az ihletet, maga Lucas azonban egy interjú alatt azt nyilatkozta, egyszerűen a betűk és számok hangzása, összecsengése miatt választotta ezt a nevet. Annyi azonban bizonyos, hogy film elkészítésének élménye nagy hatást gyakorolt Lucasra; ennek jele, hogy egyfajta belsős poénként minden későbbi alkotásában megjelenik valamilyen formában a „THX 1138” kombináció. Lássunk erre néhány példát:

• American Graffiti: az egyik főszereplő szeretett „hot rod” Ford B-modelljének a rendszáma THX 138.

• Egy új remény: amikor Luke és Han rohamosztagosnak öltözve a börtönblokkba kísérik a fogolynak álcázott Chewbaccát, az egyik börtönőr „Hová viszik… azt az izét?” kérdésére Luke így válaszol: „A 1138-as zárkából hoztuk.” Érdekesség továbbá, hogy a forgatókönyv egy korai szakaszában (és az az alapján megírt regény-változatban) Luke-ék a THX-1138-as rohamosztagost csalogatják fel a Falocnra, hogy aztán elvegyék a páncélját; a végleges filmben ez a jelzés TK-421-re változik.

• A Birodalom visszavág: Rieekan tábornok egyszer egy ilyen parancsot ad ki az alárendeltjeinek az Echo Bázison (abban most nem vagyok biztos, hogy ez a hivatalos fordításban is átjött-e, mert épp nem áll rendelkezésemre a szinkronizált változat): „Küldjék a 10-es és a 11-es Zsiványt a 3-8-as állomásra!” Ha felbontva is, de itt is szerepel a 11-es és 38-as szám.

• A Jedi visszatér: sokáig nem lehetett tudni, hogy vajon ebbe a filmbe is bekerült-e a poén; elméletek jöttek és mentek, de egyik sem talált magának döntő bizonyítékot. Aztán 2007-ben a Sideshow Collectibles kiadott egy Boushh (fejvadásznak álcázott Leia) figurát, melyet az eredeti kellékek fényképeiről mintáztak, és azon a sisakon egy halvány, kopott, de kivehető 1138-as szám virított. Az illetékesek utánanéztek ezeknek a fényképeknek, és valóban, az eredeti sisakon tényleg ott volt a szám, de a filmen a fényviszonyok miatt nem igazán kivehető.

• Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói: itt egy német katona ordítja be a hangosbemondóba a tengeralattjárós jelenetben, hogy „ens, ens, drei, acht” („egy, egy, három, nyolc”, németül).

• Indiana Jones és a végzet temploma: ebből a filmből kimaradhatott a húsvéti tojás, legalábbis én nem hallottam róla, hogy bekerült volna.

• Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag: az idősebb Jones Grál-naplójában egy helyen ki lehet venni a római számokat: MCXXXVIII (=1138, ami itt éppen évszám lehet).

• Indiana Jones és a kristálykoponya királysága: mikor Indy a lebombázásra ítélt tesztvároska egyik házában keres menedéket, az épület házfalán ott figyel a 138-as házszám.

• Baljós árnyak: abban a jelenetben, amikor a droidok lekapcsolnak a gungan-csatatéren, az egyik hátán ott van (bár kicsit a világon belüli, ún. „aurebesh”-ábécét idézve) a 1138 szám.

• A klónok támadása: hasonlóan az első epizódhoz, az egyik droid hátán megint csak feltűnik a szám (ott körül, amikor a sereggel az arénába alászálló Yoda parancsokat osztogat a klónoknak). Ezen túlmenően elvileg minden klónkatona sisakján világít egy apró LED-fény a "1138" azonosítóval; az éles szeműek ezt megpróbálhatják kiszúrni abban a  jelenetben, mikor az egyik klón pilóta hátrafordul a székében Mace Windu parancsára reagálva (nekem nem sikerült). Amikor Padmé kiesik a csapatszállítóból, és legurul a dűnén, az általa hagyott nyom mintha akkor is kirajzolna egy "1138"-at a homokban; ez azonban elég vitatott, és állítólag a DVD-kommentárban is tagadta valamelyik belsős. Több egyéb felvetésről hallottam, de ezek vagy totális kacsának bizonyultak (pl. a Dooku vitorlásában szolgáló droid pilóta "szövege", ami mint kiderült, szándékosan értelmetlen), vagy nem tudtam őket megerősíteni (pl. elvileg a coruscanti üldözés során feltűnik valahol a háttérben egy aurebesh neonszöveg, benne a 1138-as számmal).

• A Sithek bosszúja: az utapaui csatában a Boga által a mélybe lökött droidok egyikének a hátán megint ott van a szám. Bacara parancsnok (Ki-Adi-Mundi klónjainak a vezetője a Mygeetón) továbbá 1138-as azonosítóval szerepel a forgatókönyvben, de ez a filmben nem jelenik meg.

Érdekes módon az EU is sokszor előveszi a számokat, és ugyanígy „belsős poénként” játszik velük. A Republic Commandoban például „Boss” (Főnök), a játszható karakter azonosító jelzése RC-1138. Vagy egy másik példa: Kevin J. Anderson regényében, az Új Rendben (angol eredeti cím: Jedi Search) Wedge Antilles egy különleges kóddal állít le egy droidot – a kód „SGW 0027”, amit könnyen meg lehet kapni, ha a „THX 1138” minden betűjével visszalépünk egyet az (angol) ábécében, és minden számából kivonunk egyet. Legutóbb pedig a The Clone Wars aninációs sorozatban bukkant fel a klónkadétos részben (S03E01 "Clone Cadets"), ahol az egyik kiképzőprogram jelzését nevezik meg "THX verzió, 1138-as változatként".

És legvégül egy példa a filmeken kívül: a Lucasfilmnél 1983-ban a Jedi visszatérhez kifejlesztett hangminőség-biztosító eljárás, aminek a logóját mai napig lehet látni a filmek előtt a mozikban és a DVD-ken, ugyancsak THX elnevezést kapta.

Ezzel búcsúzom mostanra; következik az „American Graffiti”.