SW Történelem I. 5.

AZ ELŐZMÉNYEK (1973-IG)

5: A LUCAST BEFOLYÁSOLÓ HATÁSOK (2/2)

--

(Az előző poszt folytatása.)

Lucas egyetemi élete az antropológia-szakon kezdődött. Az „antropológia” kifejezés, ugye, embertant jelent. Magyarországon általában biológiai-orvosi értelemben használják ezt a szót (vizsgált terület: emberi test, testrészek, szervek, betegségek, stb.), viszont az angolszász világban, így pl. az USÁ-ban is inkább kulturális-szociológiai tudományágat értenek alatta (vizsgált terület: emberi viselkedésminták, civilizáció-szerveződés, hitvilág, stb.), mely erősen kapcsolódik a régészethez, a folklórhoz és a pszichológiához. Lucas ezen keretek között került először kapcsolatba Joseph Campbell mitológia-kutató munkásságával. Campbell úgynevezett „monomítosz-elmélete” (mely a világ mítoszainak egyazon pszichológiai igényből eredeztethető mély rokonságát feltételezi, tekintet nélkül népre, bőrszínre, kulturális neveltetésre) alapvető hatást gyakarolt később a készülő űroperára; Lucas állítólag zsákutcába futván a Star Wars forgatókönyvének írása alatt a kutató egyik legnagyobb hatású művét, a The Hero with a Thousand Faces (kb. „Az ezerarcú Hős”) című, 1949-ben kiadott könyvet vette elő, és azt olvasgatván merített újból ihletet. A könyv a monomítosz-elméletet fejti ki a leggyakoribb mítosz-típus, a hős-mítosz példáján keresztül. Campbell összegyűjtött több száz mítoszt és legendát a világ minden tájáról Kínától Hellászig, az amerikai indiánoktól az asszírokig, az afrikai törzsektől az általunk jól ismert európai-keresztény alapú kultúráig, és azokat kivonatozva és értelmezve példaként használja fel egy általános minta felállítására, megjelölve a pontokat és jellemzőket, melyek közösek bennük. Fontos adalék, hogy ezeket az eredményeket gyakran összeveti a Freud, Jung és az ő követőik által végzett pszicho-analitikai vizsgálatokkal, felvázolva ezzel pár olyan összefüggést, melyek valószínűleg az emberi psziché tudatalatti folyamatainak tudhatók be. A legérdekesebb pontok az egymással semmilyen kapcsolatban nem álló népek és kultúrák között talált meghökkentő azonosságokat mutatják be – erre az egyik legjobb példa, hogy egyes ausztrál őslakosok hagyományos felnőtté avatási szertartásaiban ugyanúgy a kígyó jelenik meg a felnőtté válással kapcsolatos félelmek szimbólumaként, mint néhány századeleji német fiatalember álmaiban, akiket szülői komplexusokkal kezeltek a pszichiáterek. A monomítosz-elmélet szerint az efféle pszichológia szimbólumok az emberi tudatalatti egy nagyon mély szintjéből fakadnak, mely ugyanolyan hatással van az emberek által alkotott történetekre (és főleg a több generációnyi meséléssel „megszűrt” történetekre) szerte a világon. A hős-mítoszokban például az ezernyi variáció és arc mögül egyetlen alak, ugyanazon Hős köszön vissza, ami/aki az egyén lecsupaszított pszichológiai modellje, maga a hős-mítosz pedig nem más, mint egy fejlődéstörténet, egyfajta „segédlet” a társadalom tagjai számára egy állapotból a másikba való átváltáshoz (pl. a kamaszból felnőtté váláshoz, vagy a tetterős felnőttlétből a kiszolgáltatott öregkorba lépéshez). Ezen mítoszok persze magukon hordozzák annak a kultúrának a „sallangjait”, melyek létrehozták őket, mégis az alapvető szerepük és „menetrendjük” megegyezik, hiszen az ember legmélyebb pszichológiai igényei ugyanazok, bármilyen színű legyen a bőre, bármilyen nyelvet beszéljen és bármilyen vallást gyakoroljon.

Az antropológiai múlt és a Cambell-féle monomítosz eltörölhetetlenül rajtahagyta a nyomát az SW világán. A legelső film, majd a Klasszikus trilógia történetének felvázolásakor Lucas szinte pontról pontra követte a cambelli, monomitikus „Hős Útját” (The Hero’s Journey), melynek középpontjába Luke-ot állította; eképpen Luke maga az archetipikus Hős a filmsorozat ezen fejezetében (lásd ezt az ábrát). A Prequel-trilógia összerakásakor Lucas megint csak visszanyúlt a „Hős Útjához”, ebben az esetben azonban csavart egyet rajta; Anakin bukásának ábrázolásakor azt mutatta be, mi történik, ha a Hős letér a kívánt ösvényről, és útjának végén nem megváltja a környezetét, hanem önzőség és kapzsiság által hajtva pusztulásba taszítja azt. Anakin/Vader végül nem archetipikus, hanem tragikus hőssé válik, aki önfejűségében saját fejére hoz romlást. Sokan felhozzák az SW-vel kapcsolatban, hogy végül is egy modern tündérmese, de ez csak részben igaz. A tündérmese eredeti rendeltetése szerint a felnőttek által alkotott és felnőtteknek szóló mítosz „kistestvére” volt, mely a gyermekek számára adott át hasonló „fejlődési menetrendet” és „viselkedési útmutatót”, a végletekig leegyszerűsített formában, hogy a kicsik is megérthessék. Lucas azonban tovább ment egy lépéssel az SW esetében, és a saga lényegében ugyanazon szimbólum- és archetípus-rendszerrel dolgozik, mint a régi nagy mítoszok,  és így sokak szerint azok modern változatának tekinthető. (Újabb párhuzam a Gyűrűk urával; bár Tolkient nem befolyásolták közvetlenül Campbell elméletei, hiszen Középfölde-korpusza már évtizedekkel azelőtt elkezdett kialakulni, hogy Campbell felvázolta volna elméletét, a professzor az európai mondavilágot illető beható ismerete révén olyan másodlagos világot alkotott, ami mégiscsak megfelel a monomítosz elveinek, és így kutatható modern mítoszként is.)

Joseph Campbell maga beszél az SW mitikus elemeiről

Lucas korabeli észrevétele szerint az effajta „lelki útmutatók” lassan eltűnnek a modern világból, és az űroperájával szánt szándékkal egy ilyen történetet akart újra életre kelteni, külön vallási-kulturális felhang nélkül, mindenki számára érthetően. Ennek jele pl. az Erő koncepciója; Lucas nem egy Istenről vagy több istenekről, szellemekről vagy csíről beszél, hiszen ezek bármelyike ellenszelvet vált ki más vallások hívei körében. Ehelyett (jó antropológus/mitológus módjára) összevetette a világ vallásait, keletieket és nyugatiakat egyaránt, összemosta a tulajdonságaikat, és elkülönített egy közös esszenciát, mely mindegyikben megtalálható: a felsőbb hatalomba vetett hitet. Észrevehető benne egy kis keleti filozófia, ha az ember nyugati szemmel nézi, de ugyanígy felismerhető a nyugati hatás egy keleti egyén számára. Az Erő végeredményben egy metafora, mely mindenki számára hordozhat mondanivalót, legyen az ember keresztény vagy muszlim, buddhista vagy ateista, izraelita vagy taoista.

Miután Lucas az USC filmművészeti szekciójában folytatta a tanulmányait, sok különböző hatás érte őt filmes fronton; ezekre, valamint az általa már ismert és szeretett opuszokra, immár szakmabeli szemével tekinthetett. Sok ezek közül kisebb-nagyobb nyomot hagyott az SW-n is. Egy-két példa: C-3PO alakjának megalkotásakor Lucas utasításai szerint a látványtervező Ralph McQuarrie erősen Fritz Lang német rendező sci-fi klasszikusára, a Metropolis (1927) híres női robotjára hagyatkozott. Sok látványeleme a történetnek eredeztethető talán vissza az Óz, a csodák csodájára (The Wizard of Oz, 1939; a vízzel leöntött Nyugati Boszorkány ugyanúgy eltűnik, csak a ruháját hagyva hátra, mint az öreg Ben, mikor Vader lesújtja; a kis idegesítő népség az egyikben a Munchkin, a másikban a Jawa; Dorothy-ék ugyanúgy bújnak el a Boszorkány testőrei között, ahogy Luke-ék a rohamosztagosok között; stb.). Az 1956-os Tiltott Bolygó (Forbidden Planet) című sci-fi generátortermében látható feneketlen szakadékok (véletlen vagy sem) feltűnően hasonlítanak a Halálcsillagok mesterséges szakadékaira, míg a Ben-Hur (1959) fogatversenye inspiráció lehetett a Baljós árnyak hasonló jelenetére. A klasszikus trilógia látványvilágára (Lucas saját „használt jövő”-elve mellett) talán a 2001 – Űrodüsszeia (2001: Space Odyssey, 1968) volt a legnagyobb hatással. Sőt, itt még megjegyzendő, hogy Lucas rajongója volt a Star Trek eredeti, 1966 és 1969 között sugárzott sorozatának (The Origina Series = TOS), sőt, a mai napig „Trekkie-nek” tekinti magát.

Lucas filmszakos évei alatt ismerte és szerette meg (számos évfolyamtársával egyetemben) a japán rendező, Akira Kurosawa filmjeit is. Kurosawa a negyvenes évek óta elismert és rajongott rendező volt Japánban, nem kis részben a szamurájok idején játszódó történelmi drámái miatt. Ezt a műfajt japán nyelven „Jidaigeki” (angolos kiejtéssel: „dzsidájgeki”) néven ismerik, és a mai napig hatalmas népszerűségnek örvend szerte a szigetországban. Kurosawa révén azonban ezek a művek külföldön is elterjedtek, és az USC-n valósággal rajongtak a mester kamerakezeléséért és rendezése profizmusáért. A Jidaigeki-filmek sokban rokoníthatók az amerikai westernekkel, és ezt a hollywoodi filmesek hamar felismerték és kihasználták; Kurosawa A hét szamuráj című legendás alkotását (japán eredetiben Shichinin no samurai, 1954) nem sokkal a megjelenése után a United Artists stúdiónál újraálmodták John Sturges rendezésében, A hét mesterlövész címen (The Magnificent Seven, 1960). A western-imádó Lucas hamar Jidaigeki-rajongó is lett, és ez mély hatással lett saját alkotásaira is; az SW saját szamuráj- (valamint lovag-, szerzetes-, stb.) párhuzamai, a Jedik (angolul ejtsd: „dzsedáj”) valószínűleg egyenesen erről a műfajról kapták a nevüket. Sőt, bár Lucas később elvetette az ötletet, a Star Wars első vázlatai szerint a film egyenesen Kurosawa Rejtett erőd című filmjének (Kakushi-toride no san-akunin, 1958) az átdolgozása lett volna űroperára, hasonló módon, ahogy A hét szamuráj „westernizálva” lett A hét mesterlövésszé.

Lucas egyetemista korszaka a hatvanas évek alatt egybeesett egy ma már legendás társadalmi változással az Egyesült Államokban. A háborúellenességéről és a tudatmódosító-szerek élvezetéről híres hippi ellenkultúra a virágkorát élte, kibontakozott a polgárjogi és a szexuális forradalom, melyek leghangosabb pártolói pont az egyetemisták voltak. Ezek a változások együtt jártak egyfajta éhséggel az újdonságra, spirituális és művészi téren egyaránt – feltámadt pl. az érdeklődés az nyugatitól eltérő filozófiák, például a keleti vallások iránt is, és ismert, hogy Lucas is a hatásuk alá került – bár erősen metodista nevelésben részesült a szülei által, most megismerte és megszerette a buddhista tanításokat is, és a mai napig, ha a hitéről kérdezik, ő szabadelvűen „buddhista metodistának” vallja magát. (Nem véletlen hát a nyugati és keleti filozófiai elemek már említett keveredése az Erő kozmológiájában.)

Az átlag filmes közönség is megváltozott; azok a műfajok, klisék, toposzok, stb., melyek tíz évvel korábban kasszasikereket termeltek, hidegen hagyták az új idők fiatalságát. A stúdiók eleinte nem tudtak lépést tartani a változással, s anyagi gondokkal küszködtek, közben azonban egyre terjedtek a független-filmes alkotások, melyek az új generáció nyelvén szólaltak meg. Az ifjú rendezők friss és szokatlan megoldásokat alkalmaztak, melyek nem tetszettek a kényelmes, bejáratott kliséket előszeretettel alkalmazó stúdióvezetőknek, és ezért eleinte nem szívesen dolgoztak velük (Coppolának is ezért gyűlt meg a baja a feljebbvalóival Az esőemberek forgatása alatt), ám Dennis Hopper és Peter Fonda független alkotása, a Szelíd motorosok (Easy Rider, 1969) hatalmas sikere a pénztáraknál (a rendkívül alacsony költségvetésű mozi milliókat termelt) meggyőzte őket, hogy érdemes foglalkoztatni az új hullám alkotóit. A tehetségükön túl a hetvenes években ennek az új gyakorlatnak is köszönhette Lucas, Spielberg, Coppola, Scorsese, és az új hullám többi rendezője, hogy nagy költségvetésű stúdióknál próbálhatták ki forradalmi ötleteiket – így születhetett meg a Cápa (Jaws; Spielberg, 1975), a Taxisofőr (Taxi Driver; Scorsese, 1976), a Harmadik típusú találkozások (Close Encounters of the Third Kind; Spielberg, 1977), az Apokalipszis most (Apocalypse Now; Coppola, 1979), vagy éppen a Star Wars (Lucas, 1977).

Mindezeken túl Lucas rengeteget merített a valós világtörténelemből is a trilógiák megírásakor. Mikor a Star Wars készítésekor be akarta mutatni az ILM trükkmestereinek, hogyan képzelte el a birodalmi és lázadó vadászgépek összecsapását a Halálcsillag fölött, második világháborús dokumentumfilmekből saját kezűleg összevágott fekete-fehér légiharc-felvételeket mutatott be nekik, hogy azokat kövessék irányelvként – ma már az ilyesmit számtógéppel készített pre-vizualizációs animációval oldják meg, de ennek akkoriban még híre-hamva sem volt. A második világháború szimbolikája több más esetben is inspirációval szolgált az első film készítőire; Vader sisakjának formája például nem véletlenül hasonlít annyira a német „stahlhelmre” (vagyis acélsisakra). Amerikában a világháborús plakátok és tudósítások előszeretettel alkalmazták a német birodalom katonáinak jellegzetes sisakját propaganda-eszközként (enyhén démonizálva), beléjük sulykolva azt, mint a gonosz egy jelképét. Ez a folyamat olyan jól sikerült, hogy még a hetvenes években is megvolt a társadalomban ez az asszociáció – ha tudat alatt is, de mindenki felfogta már Vader megjelenésekor, hogy ő bizony a rosszfiú a történetben. Hasonló okok miatt lettek a birodalom fehérpáncélos katonái „rohamosztagosok” (angolul „stormtroopers”), hajazva a náci rohamosztagosokra; ezek az első világháborúban szolgált, lövészárok-hadviselésre kiképzett különleges alakulatok tagjai voltak (németül „sturmtruppen”), és rájuk épült a náci párt első paramitáris csoportja, a Sturmabteilung (SA). A „stormtrooper” kifejezés alatt az angol köznyelv általában ezeket a bandákat érti, de sokan és sokszor összekeverik őket a náci párt másik paramilitáris csoportjának, a Schutzstaffel-nek (SS), vagy akár annak a katonai ágának, a Waffen-SS-nek a tagjaival, tovább erősítve ezzel a szónak amúgy is negatív konnotációit. Palpatine-ról továbbá már a háttértörténete felvázolásakor sejteni lehetett, hogy többé-kevésbé hasonló módon juthatott hatalomra a Galaktikus Köztársaságban, átalakítva azt a Galaktikus Birodalommá, mint tette azt a valóságban Hitler a német Weimari Köztársasággal, fokozatosan kialakítva belőle a náci Harmadik Birodalmat. Ez a folyamat végül a Prequel-trilógiában került részletes bemutatásra – megjegyzendő mondjuk, hogy egy köztársaság összeomlása a belső tehetetlenség, korrupció és kapzsiság révén, egy karizmatikus vezető nyomása alatt nem csak Hitlert juttathatja eszünkbe, de a pl. a Római Köztársaság és Julius Caesar, vagy éppen a Francia Köztársaság és Napóleon esetét is. Sőt, egy hagyományosan demokratikus társadalomban, mint amilyen az Egyesült Államok, akár aktuál-politikai üzenete is lehet a vezetőiben csalódott választóközönség számára. Egyéb megemlítendő történelmi párhuzamok még: a hoth-i csata lövészárkai (vesd össze az első világháború hasonló építményeivel); az endori csata, ahol a technikailag fejletlen és létszámra elhanyagolható, ám fanatikus és a terepet jól ismerő ewokok győzelmet arattak a technikai- és létszámfölényüket kihasználni képtelen birodalmiak felett (interjúk által bizonyított, hogy ez a motívum utalás az amerikai csapatok csúfos kudarcára Vietnámban); a Köztársaság és a Konföderáció szembenállása a Klónháborúk alatt (v. ö. az északi Unió és a déli Konföderáció konfliktusát az Amerikai Polgárháború idején); de ott van még pl. a Köztársaság Dicsőséges Hadserege, szintén a Klónháborúk alatt (angol: Grand Army of the Republic; v. ö. a szintén „Grand Army of the Republic” nevű, északi polgárháborús veteránokat tömörítő egykori amerikai szervezettel, vagy a napóleoni Grande Armée-val).

A fenti pontok természetesen csak iránymutatók, hiányos észrevételek. Lehetetlen volna minden egyes regényt, filmet, élményt összegyűjteni, ami valaha is hatást gyakorolt Lucasra, mikor megalkotta saját fantáziavilágát – a teljes listát csak ő tudná összeállítani, ha egyáltalán emlékszik mindegyikre. A kreatív tevékenység ugyanis nagyon nagy részben tudatalatti folyamat, sokszor olyan részletek, utalások, asszociációk bukkannak fel egy önálló történetben az alapul szolgáló élményanyagból, amit maga az alkotó fel sem fedez, amíg rá nem mutat valaki. Az SW egy kompozit világ, mélyen gyökerezik a fantasztikum, a történelem, sőt, a mitológia ködös múltjában, mégsem csupán ezen elemek „felrázása” és aktualizálása, hanem jóval több. Hiszen nem lehet valakinek receptet adni, hogy ha „ezt meg ezt belerakod, akkor sikeres lesz a történeted” – ha a sztori rosszul van megírva és kivitelezve, akkor lehet benne bármi szép és jó, az nem fog működni teljes egészként. Márpedig az SW működik, és valami értékeset nyújt már több mint harminc éve, rajongók több generációjának.

Legközelebb már a vázlatokkal jelentkezem.

Néhány angol nyelvű link az érdeklődőknek:
http://www.moongadget.com/origins/index.html
http://www.achievement.org/autodoc/page/luc0int-1